Közt érintő (vagy azt hiszed hogy érintő) hírek, események, publikációk, vitairatok, eresztések. és elleneresztések.
Küldd el: info@fakult.hu, írd rá a borítékra: közös-tér és a neved, pl. Búvár Béla.



Fakult tábor 2010
Pelva Csenge
2010.07.23.

                                              Lopják a zászlót!!!             [Pelva Csenge]

 

Rohant a világ, nyüzsögtek az emberek-legalábbis a Forgó melett. Nem nagyon figyeltem semmire, csak arra, hogy jó helyet kapjak az egyik buszban és ahogy láttam, mások is ebbe a helyzetbe kerültek. Végre elindultunk és a feszültség lecsillapodott…….. Még  egy utolsó puszi, egy elsietett ,,pá’’ és az út kezdetét vette……………… Megérkeztünk! A csomagokat nehézkesen kipakoltuk az udvarra. Kiváncsian bámultuk ideiglenes szállásunkat. A ház szép, a kert nagy volt és bizonyos értelemben ,,tápláló’’, ugyanis egyik sarkában sok-sok málnabokor ékeskedett, melyekről bármikor szabadon lehetett dézsmálni az édes és piros gyümölcsöt. Innentől kezdődtek az izgalmas-noha gyakran fárasztó-programok. Íjászkodás, mely a következőből állt: el kellett találni egy táblára akasztott papírt. Ezzel meggyűlt a bajom, mert örültem, ha a táblát eltaláltam egyáltalán. A többi foglalkozás nagyrészt kézművesség volt, amiket szintén élveztem. Az ételre kitérve: finomra főzték, az Anikó kitett magáért. Na és persze a lényeg: zászlólopás! Zászlólopás a hittanosok ellen………. Először úgy gondolták, hogy én  nem mehetek, adjam át a helyet az öcsémnek….. de aztán zene füleimnek: mindketten indulhattunk!!!!! A Bunda felvilágosított, hogy az ébresztő éjjel kettőkor van, addig viszont aludni kötelező! Eljött az idő…. kb.nyolcan beültünk a fekete buszba  [amit magamban mindig csak Démonnak nevezek] és irány a hittantábor. A meglepetés csak ott várt minket: úgy harminc őr-mind aludt, zászló meg sehol. Pár percig vártunk, hátha az Andrisék megkerítik, de semmi. Akkor aztán az az ötletünk támadt, hogy lopjuk el a száradó törölközőket. Meg is tettük, azzal rohantunk kifelé, mert valaki felébredt a házban. Mint később kiderült,  a Csucsu volt az, aki elárulta a Bundának, hogy hol a zászló. Így indultunk hazafelé, diadalittasan és boldogan. Mire a szállásra értünk, már világosodott és mindenki azonnal az ágyába dőlt-szundítottunk, egészen az ébresztőig. Másnap felsétáltunk a Csóványosra, ahol is számháborúra voltunk hivatalosak a hittanosokkal. Ott minden hacacáré nélkül visszakapták a zászlójukat. [szabadjon megjegyeznem, hogy számháborúzásban meglehetősen ügyetlen vagyok, így erőlködésem három hittanos kiejtéséhez vezetett.] A hegyről lefelé az út viszonylag hamar eltelt, viszont lentről nagyon nehezen  jutottunk haza. Végre megjött a Laci és mikor már az utazás javát megtettük, kiderült,hogy szegény Áginak ott maradt a hátizsákja az állomáson. De később szerencsésen megtaláltuk. Csak úgy mellékesen megemlíteném, hogy korántsem ezek bizonyultak a tábor legizgibb programjainak. Mert a legjobb történet csak akkor kezdődött, amikor a hittanosok támadtak. Arra ébredtem az éjjel kellős közepén, hogy az őrök kiabálnak: “lopják a zászlót!!!!!” Az Annával pizsamában és fél papucsban leszaladtunk és amit ott láttunk, soha nem fogjuk elfelejteni. Mindenki kergetett mindenkit, a “Fakultosok” a fához kötözték, vagy a WC-be zárták szerencsétlen hittanosokat. Eléggé megkapták. Akkor én is beálltam…. mezítláb kergettem a hittanosokat a sötét utcán, mint mindenki más, vagy épp a zászló mellé álltam és nagyban védtem. Iszonyú izgalmas volt!!!!! Ezek után elcsitult a harc és a Bundáék hazavitték szegényeket, én pedig az ágyba tértem. [a zászlót sikeresen megőriztük] Másnap a színjátszás bonyolult feladata következett, melyről nem nagyon akarok beszélni, hisz a mi csapatunk darabja egy merő égés volt…… Igaz, a díszletet alaposan kidolgoztuk és a maszkok is jól sikerültek, de ezen kívül…….. Nos, már csak a hazaindulás van hátra: reggel mindenki  álomszuszék volt és jóformán az egész utat végigaludtuk. [miközben ordított a fejünkbe a techno] Érkezés, öröm…… Ez a tábor nagyon tetszett és ha jövőre is lesz, semmiképp nem hagyom ki….